Egy dedikáció újratöltése: "Áron! Ezt* a nőt ajánlom" Esterházy Péter
*lsd. 46. oldal
Nagy örömmel olvastam a sajtóban, hogy értő kezekbe kerül a hagyaték egy része Önöknél. A HVG cikk végén volt egy "tánc-felhívás", ehhez szeretnék hozzájárulni.
Az író és a bécsi emigráns Kovács házaspár, Erzsébet és Kálmán (festőművész), a Kosmos könyvkiadó, bolt és galéria tulajdonosai évtizedekig intellektuális és baráti kapcsolatban voltak egymással. Számos, a 80-as évekből származó izgalmas "szamizdat" történetet ismertem meg Erzsébettől, akivel mély barátságra leltünk élete utolsó évtizedében. Erzsébet idén hunyt el: https://nepszava.hu/3068807_elhunyt-kovacs-erzsebet
Erzsébet és Péter barátságát sok humor, fricska és kreativitás övezte, bár Erzsébetre nem volt jellemző a formális levelezés, így meglepne, ha az író magánlevelezésében érdemi nyoma maradt
volna ennek a barátságnak, ami inkább a telefonos, személyes, rendezvényen találkozó alapokon került ápolásra. Gitta erről többet tudhat, mint én.
Érdekességképpen mellékelek egy dedikációt. Volt olyan felolvasóest, ahol az író megkérte Erzsébetet, hogy álljon fel, amikor az adott vershez ért. Fricska és baráti szeretet egyedi ötvözete volt ez.
Erzsébet is amatőr költő lett idős korára, terápiaként. Ennek apropóján is gyakrabban érintkezett Péterrel, illetve a verseskötete előszavát jegyző Dalos Györggyel. Amennyiben érdekes kitekintés lehet a gyűjtemény számára, tudok küldeni Önöknek egy példányt a verseskötetéből.
Ha megengedi, az író olvasó rajongójaként még egy személyes emléket is megosztanék Péterrel kapcsolatban. Még 17-18 éves lehettem a 90-es évek végén, amikor Péterék római parti
szomszédjánál, Boóc Andráséknál a kertben bridzseztünk. A kerítés mentén ültem mikor egy hang megszólalt felettem: "Látom, az ifjúság is kártyázik már!", szólalt meg Péter az emlékezetes frizurájával, szemüvegével és nekem évekkel később tudatosodott csak ki is ő. András 2015 elején hunyt el hasnyálmirigyrákban, Péter mondta a gyászbeszédet a temetésén, néhány hónapra rá őt is azonos diagnózissal találta meg a sors.
Kettős, fájó seb ez azóta is.
Üdvözlettel: Hodosi Péter
Budapest, 2020. december 14.
